A SZOLGÁLAT MINT VEZETÉS 1
Írta: Tomka János  -  2021. július 19.

Miért e szokatlan cím? A Pünkösdi Teológiai Főiskola április 22-i a Vezetés keresztény gyakorlata (https://www.youtube.com/watch?v=Ty8fdfcOxpU) című konferenciájának fő előadója, Volker Kessler A Biblia négy vezetési alapelvéről beszélt (Kessler, V.: A Biblia négy vezetési alapelve, Harmat Kiadó, 2016). Az első alapelv: a vezetés mint szolgálat. Fordítsuk meg a „Mit tehet egy vezető a munkatársaiért” kérdést. Mai témánk: mint tehetnek az alárendeltek, a kisemberek, a névtelenek a vezetőkért - és így a vezetés minőségének javításáért?

Most nem a beosztottak klasszikus feladatairól írok, hanem két példát arról, hogy milyen esetekben lépheti túl a munkaköri leírásában foglaltakat. Meglehetősen nagy alázatra lenne szükségük a felső vezetőknek annak belátásához, hogy képtelenek elboldogulni bizonyos kihívásaikkal a legalacsonyabb beosztású munkatársaik nélkül.

A vezető egyik nagy kérdése: hogyan találjam meg a szervezet útvesztőiben azt az embert, akitől egy adott helyzetben releváns információhoz juthatok? A Királyok második könyve 5. fejezete a szír hadsereg bélpoklos főparancsnokának csodálatos meggyógyulásáról szól. Viszonylag ismert történetről van szó, de keveset foglalkozunk a névtelen kulcsszereplőivel. A roppant izgalmas történetünk bevezetése: „Naamán, Arám királyának hadseregparancsnoka nagyra becsült ember volt ura előtt, és tekintélyes, mert általa szabadította meg az ÚR Arámot. Ez a férfi erős vitéz volt, de bélpoklos lett. Egyszer kivonult néhány arám rablócsapat, és foglyul ejtettek Izráel országából egy kisleányt, aki Naamán feleségének lett a szolgálóleánya. Ez így szólt úrnőjéhez: Bárcsak eljutna az én uram a samáriai prófétához, az majd meggyógyítaná a bélpoklosságából.”

A Szíriába hurcolt névtelen rabszolgalánynak meg lett volna minden oka arra, hogy hallgasson szeretett hazája prófétájáról, aki meggyógyíthatná az ellenséges ország hadvezérét…

Ő maga meg sem szólíthatta az ország második emberét. Fogalma sem volt arról, hogy a próféta pogány, ellenséges tábornokokat is hajlandó lenne-e meggyógyítani, de arról sem, hogy egy ilyen kívánság végrehajtása mekkora közel-keleti diplomáciai, sőt katonai konfliktushoz vezethetett volna. Mégis ez a hadifogoly-gyerektől származó, de a beteg embert őszintén szerető „bárcsak eljutna” sóhaj indította el a vezért a gyógyulás útján.

A felső vezetők egy másik nagy csapdája, hogy hiúságból gyakran teljesen irracionális döntéseket hoznak. Ki tudja megvédeni az ilyen fatális következményekkel járó döntésektől őket? A körülöttük lévő alacsonyabb szintű vezetők, vagy a tanácsadóik, netán a talpnyaló bizalmaskodók? Kötve hiszem. A történet folytatásából kiderül, hogy Naámán névtelen szolgái képesek voltak erre: „Szolgái azonban odamentek, és így szóltak hozzá: Atyám, ha a próféta valami nagy dolgot parancsolt volna, azt megtennéd, ugye? Mennyivel inkább megteheted, amikor csak azt mondta, hogy fürödj meg, és megtisztulsz.”

A szolgák ezzel az udvarias kérdéssel megmentették a főparancsnokot saját végzetesnek ígérkező döntésének következményeitől. Vajon mi - sokkal jobb pozícióból - segítjük-e vezetőinket a számukra megoldhatatlannak látszó problémák megoldásában?

Az írás alapjául szolgáló előadás a Pünkösdi Teológiai Főiskola ELEVEN című sorozatában hangzott el 2021. 05. 04-én; jelen közlésre a Főiskola rektorhelyettesének engedélyével kerül sor