VAKFOLTOK – ETIKAI DILEMMÁK 1.
Írta: Szalai Zsolt - 2023. március 27.
A vezetői munka talán egyik legnehezebb és a mindennapokban legnagyobb kihívásokkal teli területe az etikai döntéshozatal. A nehézség gyökere abban rejlik, hogy míg elméleti szinten meg tudunk fogalmazni követendő értékrendszereket, a gyakorlatban nem mindig ismerjük fel azt, hogy éppen egy olyan döntés előtt állunk, ami feszegeti elfogadott etikai elveink kereteit. Max H. Bazerman és Ann E. Tenbrunsel Blind Spots (Vakfoltok) című könyvének egyik alaptézise is erre utal: A szervezeti etikai megoldások és próbálkozások egy alapvetően rossz feltételezésből indulnak ki: az emberek felismernek egy etikai dilemmát, amikor szembesülnek vele. Ha a feltételezés rossz, akkor arra csak hibás gyakorlat építhető.
A szerzők a könyvben öt zavart neveznek meg, ami etikátlan döntésekhez és lépésekhez vezethetnek: rosszul megfogalmazott célok, érdekvezérelt vakság, közvetett vakság, csúszós lejtő és az eredmények túlértékelése. Jelen cikkben a rosszul megfogalmazott célok és az érdekvezérelt vakság kerül kifejtésre, míg a másik három témakört a folytatásban taglaljuk.
A legtöbb szervezet – bármilyen területen is végzi tevékenységét – működését jól meghatározott célok köré szervezi. A megfogalmazott célok segítenek a munkaszervezésben, erőforrások megfelelő elosztásában és egy adott kérdés, vagy probléma fontosságának eldöntésében. Előfordulhat ugyanakkor az az eset, hogy egy önmagában jónak tűnő cél a szervezet működését és a benne lévő személyek egyéni, vagy csoportos döntését rossz irányba tereli és etikátlan lépések és döntések születhetnek. Ilyen eset lehet például, amikor az ügyfelek jobb kiszolgálást kitűző célok bevétel növekedési elvárással keverednek és a munkatársak kisértést érezhetnek nem etikus eszközök alkalmazására, mely végső soron károsítja az ügyfeleket.
Bár kívülről, főleg éves jelentésekben, vagy egyéb, a szervezetet bemutató dokumentumokban legtöbbször világos szervezeti struktúrát láthatunk, amely átlátható működést feltételez, a legtöbb szervezetben a hivatalos struktúra mellett legalább annyira vannak jelen az informális kapcsolatokra épülő hálózatok. Ezek működése és az információ áramlása kevésbé átlátható, még sokszor a benne résztvevők számára is. Ugyanakkor éppen ezek a szálak tehetnék lehetővé egy adott személy vagy csoport által elkövetett etikai vétség mihamarabbi felszínre kerülését. A kérdés csak az, hogy annak, aki erre rálát, érdek-e az igazság kimondása, illetve kimondhatja-e az igazságot következmények nélkül. Ha a lehetőség adott, de az érdek mégsem ebbe az irányba terel, akkor észlelőként bár, de részesei leszünk egy etikátlan döntésnek, vagy gyakorlatnak. Természetesen ez nemcsak az informális csatornákon terjedő információkra igaz, hanem arra az esetre is, ha „hivatalból” tudunk valamit, de nem teszünk ellene.
A biblikus világnézet az abszolút igazságot Isten személyéhez köti, ami így az emberi társadalom feletti mértékként jelenik meg és állandó és megbízható mérő eszköze lehet etikai döntéshozatalunknak is. Ennek fontosságát bizonyítja, hogy már az egyiptomi kivonulást követően mind a Tízparancsolat, mind az ezt kibontó törvénykönyv egyértelmű a becsületesség abszolút mértéke tekintetében, amikor a születő Izraeli nemzet kívánatos működési szabályait taglalja.
„Ne legyen tarsolyodban kétféle súlymérték, nagyobb és kisebb. Ne legyen házadban kétféle véka, nagyobb és kisebb. Pontos és hiteles súlymértéked, pontos és hiteles vékád legyen, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked. Mert utálatos Istened, az Úr előtt mindenki, aki ilyet tesz; mindenki, aki hamisságot cselekszik.” (Mózes ötödik könyve 25, 13-16)
Az előző hetek Monday Mannáit az alábbi linken érheted el: