A HÁLAADÁS MI, KI ÉS MIÉRTJE
Írta: Robert J. Tamasy - 2023. november 20.
Az Egyesült Államokban ezen a héten tartják az éves hálaadás napi ünnepséget. Hasonló ünnepnapokat tartanak más nemzetek is, többek között Kanada, Németország, Japán, Ausztria, Grenada, Saint Lucia, Libéria, valamint nem hivatalosan Brazília és a Fülöp-szigetek is. A hálaadás különleges napjait kutatva kiderült, hogy a holland Leiden városában és az ausztrál Norfolk-sziget területén is tartanak megemlékezéseket.
Ez felvet néhány kérdést: Ha hálaadó napot tartunk, miért kell hálásnak lennünk? És kinek kellene hálásnak lennünk? Mi van akkor, ha olyan országban élünk, ahol nincs kijelölt hálaadásnapi ünnepség? Nézzük meg ezeket a kérdéseket külön-külön, a Bibliát segítségül hívva:
Miért kellene hálásnak lennünk? Néha hajlamosak vagyunk arra, hogy megveregessük saját vállunkat, amikor sikereket és fontos eredményeket érünk el. Igaz, hogy keményen megdolgoztunk, hogy ezeket az eredményeket elérjük, de honnan jöttek a lehetőségek? Hogyan kaptuk a veleszületett tehetségünket és képességeinket, amelyeket használtunk? Biztosan nem a bevásárlóközpontban vagy egy szaküzletben vásároltuk őket. Sok esetben olyan tulajdonságokkal születtünk, amelyek szükségesek az általunk végzett munkához.
Mi a helyzet a nem kívánatos körülményekkel, a nehézségek és csapások idejével, amelyeket nem tudtunk elkerülni? Ezekért is hálásnak kell lennünk? Egy barátom, Albert, miután a magánéletében és szakmailag is sok nehéz időszakot élt át, arra a következtetésre jutott, hogy igen, hálásnak kell lennünk, még a „rossz dolgokért" is. Mert Isten az ilyen dolgokat a mi végső javunkra és az Ő dicsőségére használja az életünkben.
A Szentírás tehát azt tanítja, hogy hálásnak kell lennünk az élet jó időszakaiban - de a rossz időszakokban is. Mert az Úr mindegyiket a mi hasznunkra fordítja. A Biblia azt mondja: „Mindenkor örüljetek...mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.” (Pál első levele a thesszalonikaiakhoz 5, 16-18)
Kinek lehetünk hálásak? Mint fentebb említettük, sok esetben nem mi teremtettük meg azokat a lehetőségeket, amelyek a sikerhez és a figyelemre méltó eredményekhez vezettek minket. Lehet, hogy az általunk felhasznált képességeket és tehetségeket idővel és gyakorlással fejlesztettük és finomítottuk, de a "nyersanyagot" Istentől kaptuk.
Ezért buzdít bennünket a Szentírás: „Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben Istennek. Amit pedig szóltok vagy tesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala.” (Pál levele a kolossébeliekhez 3, 16-17)
Mi van akkor, ha egy országban nincs kijelölt „Hálaadás Napja”? A hálaadáshoz - vagy akár egy személyes „hálaadás napi" megemlékezéshez - nem szükséges valamilyen központi rendelet. A hálaadás lehet – és kell is legyen – a természetes válasz a mindennapi áldásokra, amelyeket kapunk.
Sőt, a hálaadásnak mindennaposnak kellene lennie: „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.” (Jakab levele 1, 17) Ahogy a zsoltáros írta: „Ezért szüntelen zeng neked a szívem, örökké magasztallak, Uram, Istenem!” (A zsoltárok könyve 30, 13)
Az előző hetek Monday Mannáit az alábbi linken érheted el: