A VILÁG SÓVÁROG, ISTEN ELKÜLD. DE MIRE IS?
Írta: Pusztai Gábor - 2024. június 3.
„Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését." (Pál levele a rómaiakhoz 8,18)
A teremtett világ romlott, hiábavalóságnak alávetett, és ezt egyre jobban látni körülöttünk. Látni a világpolitikában, mikor háborúkról hallunk híradást. Látni Európában, mikor a szabadosság eluralkodik a kultúránkon. Látni Magyarországon, az uram-bátyám rendszerek kiépülésében és látni az egyházban is. De ne legyünk álszentek látjuk ezt sokszor a saját életünkben, családunkban, szolgálatunkban is. Az igéből azt olvassuk, és talán ezt is tapasztalhatjuk, látjuk, hogy a teremtett világban benne van a vágy a jobbra, szebbre. Benne van, csak nem tudja merre keresse. Ezért sóvárog, vágyódik.
Nekünk, keresztyéneknek reménységünk van, hogy ebből egyszer meg fogunk szabadulni! Hiszen az olvasott „Isten fiainak megjelenése” vonatkozik egyrészt a majdani megújult világra, mikor minden hiábavalóság eltöröltetik. Másrészt ez az ige vonatkozik a mostanra is: Isten a jelenben is küldi az ő fiait, hogy a világ megújulásának lehetőségét mutassák meg az embereknek.
De mit jelent ez? Mit vár tőlünk, „istenfiaktól" a világ? Mit vár tőlünk az Úr? Mikor Jézus elküldi a 72 tanítványt a városokba három feladatot mond nekik:
„Ha bementek egy városba, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek! Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített hozzátok az Isten országa." (Lukács evangéliuma 10,8-9)
Először is azt mondja Jézus, hogy „egyétek, amit elétek tesznek”, vagyis éljetek a világgal közösségben. Legyetek jelen, ismerjétek meg őket, és engedjétek, hogy ők is megismerjenek titeket.
Másodszor pedig „Gyógyítsátok az ott lévő betegeket”! Vagyis mutassátok meg ebben a világban a romlottságtól való megszabadulás lehetőségét! Ne csak beszeljünk róla, hanem éljük meg Isten szabadítását, és segítsünk másokat is megélni. A gyógyítás nemcsak az orvosi gyógyítást jelenti. Ha az emberi kapcsolataink romlottak azt gyógyítsuk, ha a társadalmi szervezeteink, vagy a közösségeink romlottak akkor azt gyógyítsuk. Nem megváltanunk kell a világot, de igenis feladatunk megmutatni, hogy Isten erejével már itt a földön is lehet jobb, szebb, gyógyultabb a világ.
Harmadszor pedig „mondjátok nekik: Elközelített hozzátok az Isten országa”. Ha jelen vagytok, ha már igyekeztek enyhíteni a romlottságon, akkor hirdessétek is, hogy Isten egyszer mindent helyreállít, és ebben mi is részesülhetünk! Amit mi bemutatunk „gyógyításként” az sose lehet tökéletes, de mondjuk el, hogy Jézus, akit mi képviselünk az képes a tökéleteset elhozni. Sőt nemcsak képes, hanem egyszer valóban eljön és el is hozza.
Jó hír, hogy a világban megvan a vágy a jobbra! De nekünk ezzel Istentől kapott feladatunk van:
- Ha mi Isten fiainak valljuk magunkat, akkor a sóvárgó világgal közösséget kell vállalnunk!
- Ha mi Isten fiainak valljuk magunkat, akkor be kell mutatnunk a jelen romlottságban a romlatlanságot, a hiábavalóságban a hasznost!
- Ha mi Isten fiainak valljuk magunkat, akkor hirdetnünk kell, hogy ez a hiábavalóság csak ideiglenes, és Jézusban ott a lehetőség a majdani romlatlanságra, és a tökéletességre.
Isten a jobbra való vágyódásunkat be fogja tölteni teljesen, az utolsó napon. Ez biztos! Kérdés, hogy addig mi, hogy töltjük be a tőle kapott feladatunkat?