A VEZETÉS, MINT SZERETETGYAKORLÁS
Írta: Pulay Gyula - 2024. június 10.
"Ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást." (János evangéliuma 13, 34)
Ferenczi Réka május 27-én megjelent „Szerető vezetés” című mannája a keresztény vezetők egyik legégetőbb kérdését veti fel, azt, hogy létezhet-e szerető vezetés, vagy általánosabban fogalmazva van-e helye, valamint hol és mi a helye a szeretetnek a vezetésben. A Jézus tanítását követni szándékozó vezetők számára ugyanis nyilvánvaló, hogy nem lehet a vezetés az az egyetlen tevékenység, ahonnan ki kell zárnunk a szeretetet, ugyanakkor a vezető és a beosztott viszonya egy alá-fölérendeltségi kapcsolat, amibe első látásra nehezen fér be a szeretet. Persze, ha jobban belegondolunk, akkor rájövünk, hogy a szülő-gyermek kapcsolat sem tekinthető két egyenrangú fél viszonyának, mégis igazi terepe a szeretetgyakorlásnak. Kár lenne tehát kibúvót keresni, inkább a szeretet helyét keressük meg a vezetésben!
Réka írásának másik érdekes kérdésfelvetése az, hogy valóban csak a keresztény vezetők számára fontos a szeretetgyakorlás és a vezetés kapcsolata, a nem istenhívő vezetők számára fel sem merül ez a probléma? Réka szerint erre utal, hogy a vezetéstudomány nem foglalkozik a szeretet témakörével. A második kérdés megválaszolásához először célszerű megnéznünk, hogy a világi gondolkodásban mit tekintenek szeretetnek. Az a tapasztalatom, hogy a szeretetet elsősorban érzelemnek tekintik, annak, hogy két ember pozitív érzelmekkel van egymást iránt, hogy kedvelik egymást, szívesen vannak egymás társaságában, sőt egyfajta empátia is kialakult közöttük, stb. Ha a szeretetet elsősorban érzelemnek tekintjük, akkor azt kell mondanunk, hogy a téma a vezetéstudomány egy viszonylag új, de fontos területe. Ez pedig az érzelmi intelligencia szerepe a vezetésben.
Az elmúlt három évtizedben számos olyan vezetéstudományi szakkönyv, szakcikk jelent meg, amely kiemeli a vezető érzelmi intelligenciájának fontosságát, a rezonáns vezetői stílust, azt, hogy a vezető hangolódjon rá beosztottjai érzelmi hullámhosszára, és érzelmi állapotukra hatva, azt figyelembevéve hozza meg döntéseit. 2004-ben, a KEVE, mint társkiadó gondozásában megjelent „A szeretett vezető” című könyvem mondanivalóját én is arra építettem, hogy a vezető figyeljen oda munkatársai három érzelmi alapigényére, az értékesség, az alkalmasság és az elfogadottság iránti igényre, és azok kielégítésével járuljon hozzá ahhoz, hogy a munkahelyén szeretetteljes légkör uralkodjon.
Jézus tanítása és példája szerint azonban a szeretet nem csupán, sőt nem is elsősorban érzelem. Így keresztény vezetőként kötelességünk elgondolkodni azon, milyen tartalommal tölthető meg munkahelyi környezetben Jézusnak a felszólítása, „úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket”. Ennek kapcsán Jézus példamutatásának két elemét emelem ki.
Az első az, hogy betöltötte a küldetését. Jézus és apostolai meghitt szeretetkapcsolata ellenére rá kell mutatnunk, hogy Jézus küldetése nem az volt, hogy az általa kiválasztott tizenkét férfinak kedvezzen, hanem az, hogy végrehajtsa Atyja akaratát, és megváltsa az emberiséget. Ezt tekintette elsődlegesnek, annak árán is, hogy apostolainak csalódást, sőt fájdalmat okozott. Feltámadása után azonban éppen nekik adta tovább a küldetést: „tegyetek tanítványommá minden népet” (Máté evangéliuma 28, 19). Ha tehát Jézus példamutatását – az ő felszólítása szerint – a vezetőkre alkalmazzuk, akkor levonhatjuk a következtetést, hogy a vezető számára a szeretet gyakorlásának a legfontosabb terepe annak a küldetésnek a beteljesítése, amit vezetői megbízása kézhezvételekor kapott. Következésképpen a vezetés csak akkor lehet igazi szeretetgyakorlás, ha olyan vezetői megbízást fogadunk el, amelynek teljesítésével hozzájárulhatunk a közjóhoz, amellyel jót teszünk termékeink, szolgáltatásaink fogyasztóinak. Ezt a küldetést akkor tudjuk eredményesen teljesíteni, ha munkatársainkat is mozgósítjuk a küldetés teljesítése érdekében. Meggyőződésem szerint egy vezető akkor ad a legtöbbet a munkatársainak, ha a pénzkeresésen túlmutató értelmet ad annak a munkának, amit napi nyolc órában végezniük kell.
Jézus szeretetének a másik kiemelendő vonása az igényesség. „Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei atyátok is tökéletes” (Máté evangéliuma 5, 48) – mondta, ezzel a létező legmagasabbra tette a mércét. Felidézhetjük azokat a tanításait is, amelyekben az ószövetségi törvények meghaladására szólított fel. Ha igazán szeretjük a munkatársainkat, akkor követelményeket támasztunk velük szemben, akkor minőségi munkát várunk el tőlük, hiszen a közös küldetésünk csak így teljesíthető, és az ő személyes fejlődésüket is ez segíti elő. Persze ehhez meg kell adni minden segítséget, és türelemmel kell viselni, ha minden követelményt nem tudnak azonnal teljesíteni.
A közös cél elérését szolgáló együtt munkálkodás sikerében nagy szerepe van az érzelmeknek. A békés, egymásra figyelő, szeretetteljes munkahelyi légkör, az érzelmi alapigények kielégítésére törekvő vezető érzelmileg is képes motiválni, felemelni a munkatársait. Levonhatjuk a következtetést, ha a szeretetgyakorlást Jézus példája alapján akarjuk megvalósítani, akkor annak – rögös, de jó irányba vezető terepe – a vezetői munka.