A MEGFELELŐ SZAVAK EREJE
Írta: Robert J. Tamasy - 2024. november 18.
Példátlan időket élünk. Az éter tele van szavakkal. A közösségi médiának köszönhetően bárki, aki képes beszélni, bármilyen információt, ötletet és véleményt közzétehet, amit csak akar. Mivel a televíziós hírek ma már 24/7-ben szólnak, a napi hírek és események kommentálása és kifejtése véget sem ér. A hosszú órákat hanggal kell megtölteni, nem pedig csenddel. Ennek eredményeképpen elmondhatjuk, hogy az emberiség történetében soha ennyi ember nem mondott még ennyit - ilyen kevésről.
Ennek egyik következménye, hogy a beszélni vágyó emberek gyakran nem állnak meg és nem gondolják át, hogy mit is mondanak. Pozitív vagy negatív, szelíd vagy durva, kinyitják a szájukat, és hagyják, hogy a szavak csak úgy röpködjenek. A Biblia így figyelmeztet: „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.” (Példabeszédek könyve 10, 19)
De még ha úgy döntünk is, hogy nem keveredünk bele a közösségi média kommunikációs káoszába, és korlátozzuk a gyakori eszmefuttatásoknak való kitettségünket, akkor sem vagyunk immunisak a szavak jóra vagy rosszra ható erejére. Lehetünk a gondatlanul használt szavak elkövetői vagy áldozatai (vagy mindkettő).
Az e-mail csodálatos és gyors módja a kommunikációnak. De ha nem vagyunk körültekintőek, és nem nézzük át és gondoljuk újra, amit írtunk, mielőtt megnyomjuk a „Küldés” gombot, később megbánhatjuk. Különösen akkor, ha amit írunk, az a düh vagy a nagy érzelmek pillanatában történik. Ugyanez igaz lehet akkor is, amikor hangposta üzeneteket vagy szöveges üzeneteket hagyunk az okostelefonunkon. Ami elsőre jól és helyénvalónak tűnik, később jelentős bánatot okozhat.
Mivel a 21. századi üzleti és szakmai világ számára a hatékony kommunikáció elengedhetetlen, ugyanakkor nagy kihívást is, íme néhány alapelv a Bibliából, amely segítségünkre lehet:
Válasszuk meg bölcsen a szavainkat. Ismertem olyan embereket, akik a kelleténél is szívesebben osztották meg másokkal gondolataikat, amit nem engedhettek volna meg maguknak. Be kell vallanom, hogy néha magam is beleestem ebbe a hibába. Ha előre megfontoljuk, hogy milyen hatással lesznek a szavak, amelyeket mondani szándékozunk, az meghatározhatja, hogy hasznosak vagy rombolóak lesznek-e. „Mint az aranyalma ezüsttányéron, olyan a helyén mondott ige. Mint az aranyfüggő és a színarany ékszer, olyan a bölcs feddés a szófogadó fülnek.” (Példabeszédek könyve 25, 11-12).
Tekintsük szavainkat olyan eszközöknek, amelyek építésre, nem pedig rombolásra szolgálnak. Világunkban - és a piacon, ahol oly sok időt töltünk - oly sok negatívummal találkozunk, amely gyakran rossz szándékkal kimondott és leírt szavakkal jár. Nem szükséges, hogy mi is hozzájáruljunk ehhez. Ha olyan szavakat használunk, amelyek inkább felemelnek, mintsem rombolnak, jelentős változást érhetünk el. „Semmiféle bomlasztó beszéd ne hagyja el a szátokat, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják.” (Pál levele az efézusiakhoz 4, 29)
Álljunk szembe a bántó szavakkal. Figyelt már meg valakit, miután dühös vagy bosszúálló szavak célpontja lett? Talán időnként mi is voltunk ilyen helyzetben. Ismerve a fájdalmat és a kellemetlenséget, amit a bántó szavak okozhatnak, törekednünk kell arra, hogy ehelyett olyan szavakat kínáljunk, amelyek gyógyítanak, bátorítanak és inspirálnak. „Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelve pedig gyógyít.” (Példabeszédek könyve 12, 18). Ne legyünk részesei a kommunikációs betegségnek. Inkább törekedjünk arra, hogy a gyógyítás részesei legyünk.