AZ ELÖREGEDÉS DILEMMÁJÁNAK KEZELÉSE
Írta: Jim Langley - 2024. január 15.
Számos országban az üzleti világ vezetői számára az elöregedő munkavállalók kérdése fontos vitatémává vált. Egyes helyeken az átlagéletkor egyre magasabb. Némely vállalatnál már beállították a kötelező nyugdíba vonulás korhatárát is, de vajon, lehet-e korlátozni az emberek jogát arra, hogy meghosszabíthasák a munkával töltött idejüket?
Tapasztalataim azt tanították, hogy az életkor nem mindig igazságos mutatója annak, hogy valakinek a munkahelyi értékét megbecsüljük. Amit figyelembe kell vennünk, az az, hogy az egyes embereknek megvan-e a képessége arra, hogy megfelelően és hozzáértően betöltsék az adott szerepüket. A biztosítási ágazat veteránjaként például tudom, hogy a szakmám szellemi éleslátást és némi fizikai állóképességet igényel.
40 éves biztosítási pályafutásom során elértem azt a pontot, amikor már hajlandó vagyok „átadni a stafétabotot” egy fiatalabb, hozzáértő személynek. Ugyanakkor azt is tudom, hogy Isten hosszú élettartammal és ép elmével áldott meg. Sőt, úgy gondolom, hogy a legtermékenyebb éveim még előttem állnak. Ez a felismerés felemelő volt, és várom, hogy Isten merre vezet engem a jövőben. Ha Ön már nyugdíjba vonult a szakmájából, remélem, hogy megtalálta az idejének produktív felhasználási módját. Én még nem állok készen a szabadidős életre.
Jézus Krisztus követőjeként és Isten Igéjének, a Bibliának következetes olvasójaként lenyűgözött annak a két férfinak a hosszú élete, akik az ősi izraeliták pusztában töltött 40 éves útja alatt is hűségesek maradtak Istenhez. Józsuét és Kálebet, akik Efraim és Júda törzsét képviselték, a többi törzsből 10 másik emberrel együtt elküldték, hogy kémleljék ki az ígéret földjét (Mózes negyedik könyve 13). Egyedül ők tértek vissza a titkos küldetésről pozitív „jelentéssel”, dicsérő beszámolót adva Mózesnek és az izraelitáknak arról, amit az útjuk során láttak.