Heti Mannák

A VILÁG SÓVÁROG, ISTEN ELKÜLD. DE MIRE IS?
Írta: Pusztai Gábor  -  2024. június 3.

„Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését." (Pál levele a rómaiakhoz 8,18)

A teremtett világ romlott, hiábavalóságnak alávetett, és ezt egyre jobban látni körülöttünk. Látni a világpolitikában, mikor háborúkról hallunk híradást. Látni Európában, mikor a szabadosság eluralkodik a kultúránkon. Látni Magyarországon, az uram-bátyám rendszerek kiépülésében és látni az egyházban is. De ne legyünk álszentek látjuk ezt sokszor a saját életünkben, családunkban, szolgálatunkban is. Az igéből azt olvassuk, és talán ezt is tapasztalhatjuk, látjuk, hogy a teremtett világban benne van a vágy a jobbra, szebbre. Benne van, csak nem tudja merre keresse. Ezért sóvárog, vágyódik.

Nekünk, keresztyéneknek reménységünk van, hogy ebből egyszer meg fogunk szabadulni! Hiszen az olvasott „Isten fiainak megjelenése” vonatkozik egyrészt a majdani megújult világra, mikor minden hiábavalóság eltöröltetik. Másrészt ez az ige vonatkozik a mostanra is: Isten a jelenben is küldi az ő fiait, hogy a világ megújulásának lehetőségét mutassák meg az embereknek.

De mit jelent ez? Mit vár tőlünk, „istenfiaktól" a világ? Mit vár tőlünk az Úr? Mikor Jézus elküldi a 72 tanítványt a városokba három feladatot mond nekik:

„Ha bementek egy városba, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek! Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített hozzátok az Isten országa." (Lukács evangéliuma 10,8-9)

Először is azt mondja Jézus, hogy „egyétek, amit elétek tesznek”, vagyis éljetek a világgal közösségben. Legyetek jelen, ismerjétek meg őket, és engedjétek, hogy ők is megismerjenek titeket.

SZERETŐ VEZETÉS
Írta: Ferenczi Réka  -  2024. május 27.

„Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.” (János első levele , 20-21)

A szolgáló vezetésről rendszeresen beszélünk és Monday Manna formájában is többször olvashattunk, bár Patrick Lencioni vezetési tanácsadótól tudjuk, hogy ez rossz kifejezés, hiszen nem kellene erre külön elnevezés, hanem alapból minden vezetésnek szolgáló vezetésnek kellene lennie.

Ugyanakkor néhány napja, egy vezetési tréning alkalmával az ott hallottakon tovább gondolkodva eljutottam oda, hogy a szolgáló vezetésen túlhaladva a szerető vezetést is el kell sajátítsuk. Korábban ezt a kifejezést nem is hallottam, és nem is gondoltam tudatosan bele, hogy létezhet ilyen, így izgalmas feladatnak találtam, hogy utánanézzek.

Az internetes keresőbe beírtam a szerető vezetés és szeretetteljes vezetés kifejezéseket, de kizárólag ezekre nem jött találat, viszont több keresztyén vonatkozású vezetői oldal és tréninganyag felbukkant. Értelmezésem szerint akkor a szeretetnek a vezetésben csak a keresztyének körében van helye? Nem hinném! Nem hiszem, hogy a szerető vezetés csakis a hívő emberek privilégiuma, hanem úgy, ahogy szolgáló vezetésről nem kéne beszélni, úgy a szerető vezetésről sem, hanem alapnak kéne lennie minden vezető számára, hogy szereti a hozzá rendelt munkatársait.

KELL EGY CSAPAT!
Írta: Dr. Szalai Zsolt  -2024. május 13.

Írásom címét Patrick Lencioni könyvéből kölcsönöztem, ami a jó csapatműködés öt akadályát vizsgálja. Ugyanakkor most csak a címet használom, de a csoportdinamika egy másik aspektusával szeretnék foglalkozni. Talán a kijelentés közhelynek hangzik, hiszen mindenki tudja, hogy a legtöbb munkát és szolgálatot csapatban érdemes végezni. Mégis sokszor tapasztalom azt, hogy nem nyitottak az emberek a közös munkára és gondolkodásra, inkább sokan próbálnak saját útjukon haladni. Ennek sokféle oka lehet, amiből most egyet szeretnék kiemelni: Helyünkön érezzük-e magunkat a csapatban?

Bobb Biehl vezetési tanácsadó Csapatprofil modelljében elemzi a csapattagokat képességeik és vezetői rátermettségük szerint. Képességek alapján öt különböző kategóriát határoz meg, amit egy példával is szemléltetek: (1) Tervező – kitalálja a terméket; (2) Tervező/Fejlesztő –elkészíti a prototípust; (3) Fejlesztő – létrehozza az eladható terméket; (4) Fejlesztő/Stabilizáló– kidolgozza a sorozatgyártást; (5) Stabilizáló – működteti a rendszert. Vezetői szintek tekintetében pedig hármat határoz meg: (1) Elnök – felsőszintű stratéga; (2) Középvezető – mindennapok harcosa; (3) Jó csapatjátékos – nagy önállóságú munkatárs. A modell fő üzenete, hogy mindegyik képességre és vezetői szintre szükség van egy csapatban vagy szervezetben, de fontos, hogy minden csapattag ideje nagy részét abban a szerepben töltse, amire adottságai alapján hivatott. Ha ez nem így van, akkor mind az egyén, mind ennek okán a csapat is frusztrált lesz és teljesítménye jelentősen romlik.

MESTER, HOGY LÁSSAK!
Írta: Pulay Gyula  -  2024. május 20.

„Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, Timeus fia ült az út mellett. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam! Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: Dávid Fia, könyörülj rajtam! Jézus megállt, és ezt mondta: Hívjátok ide! Odahívták a vakot, és ezt mondták neki: Bízzál! Kelj fel! Hív téged! Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte tőle: Mit akarsz, mit tegyek veled? A vak ezt mondta: Mester, hogy újra lássak. Jézus pedig így szólt hozzá: Menj el, a te hited megtartott téged. És azonnal visszanyerte látását, és követte őt az úton.” (Márk evangéliuma 10, 46-52)

„Mit tegyek veled?” Vajon miért kérdezte ezt Jézus? Nem nyilvánvaló, hogy egy vak ember leginkább látni szeretne? Nem. Abban a konkrét helyzetben ez egyáltalán nem volt magától értetődő. Bartimeus egész egzisztenciája a vakságára épült. A koldulást ugyanis szabályozták. A fogyatékos embereknek joguk volt koldulni, azonban a városi hatóságok meghatározták, melyik fogyatékos személy hol koldulhat. Ennek nyomát látjuk az Apostolok Cselekedeteiben is: a Péter apostol által meggyógyított járásképtelen embert minden reggel a jeruzsálemi templom ún. Ékes kapujánál tették le koldulni. (ApCsel 3, 2). A János evangéliumban szereplő vakon született és Jézus által meggyógyított fiatalember szüleit pedig azzal gyanúsították, hogy fiúk valójában nem volt vak. Ők ijedten tiltakoztak, mivel egy ilyen csalásnak súlyos következményei lettek volna. (Jn 9)

BÉKÉT TEREMTENI AZ ELLENSÉGESKEDÉS KÖZEPETTE
Írta: Rick Boxx  -  2024. május 6.

Nemrégiben felhívott egy volt munkatársam, akiről évek óta nem hallottam. Dühös szemrehányásokat tett egy általam másoknak írt e-mail miatt, amelyet továbbított neki valaki. Félreértette az e-mailben levő állításaimat, ami mindkettőnk részéről dühöt és frusztrációt okozott, amikor szembesített vele.

Bár úgy éreztem, hogy ennek a férfinak az érzelmi kitörése indokolatlan volt és nem helyénvaló, tudtam, hogy ugyanaz a hitünk. Ezért, mivel ő a testvérem volt Krisztusban, tisztáznom kellett a helyzetet, és törekednem kellett a konfliktus megoldására. Az a tény, hogy én nem tettem semmi rosszat, lényegtelen volt. Kifejtettem neki a helyzetet a magam részéről, elmagyarázva, hogy a társam hogyan értelmezte félre azt, amit az e-mailben állítottam. Miután megbeszéltük a félreértést, és bocsánatot kértünk egymástól, sikerült békésen elválni.

Ez az incidens egy darabig megmaradt a fejemben, mivel azon gondolkodtam, hogyan lehetett volna elkerülni a problémát, mielőtt az elkezdődött volna. Mivel mindannyian tökéletlen emberek vagyunk, elkerülhetetlenül előjönnek a nem szándékos konfliktusok, bármennyire is próbáljuk elkerülni őket. Később eszembe jutott a gyerekkorom, amikor a bátyám és én veszekedtünk, gyakran jelentéktelen dolgokon. Arra is emlékeztem, hogy édesanyánk bölcsen ragaszkodott ahhoz, hogy bocsánatot kérjünk és kezet rázzunk, hogy helyreállítsuk a kapcsolatunkat.